Napmeditáció. Önvalónk megélése.

Először ,amikor felveszem a meditációs pozíciót,

lerakjuk a szellemi kalapot.

A légzés segítségével elcsendesítem a gondolataimat,

majd az érzéseket. Nem könnyű!

Megpróbálok nem ,érezni nem gondolni semmire.

Ha bejön egy kósza gondolat,érzés elszáll vagy elégetem.

Ez a legnehezebb,valakinek több év.

Amikor megszokjuk a csendet,ami egy új kapu.

 

Lerakom a félelmeimet,bánatom. Közben ellazítom ami bennem feszül.

Ezek is egy külön meditáció,de megéri.

Elérem a belső szeretetem a szívcsakrát kitisztítom,működtetem.

Így megtalálom a központom,a plexusom.

Az önvaló szeretet a plexus és a szívcsakra,

ennek megélése feltárja a belsőt,a teremtő erőt,

amely felfele áramlik, ahogy teremtésünkkor,

kundalini a kundaliniből.

Amikor a sejtből sejtek,szervek szervezet lesz.

Ezt kevesen érzik!

Legtöbben a szellemi kundalinit a fejből a szellemtestben irányítják.

Kevesen érzéssel belülről szívből, a test emlékezete szerint.

 

Nem lehet irányítani ,csak felébreszteni ,koordinálni ,koncentrálni.

Ő nem Én ,...a legbelsőbb lényegi,

már nem a test ,hanem ami az anyagban formát ölt,

ami a centrumomba is életre kel.

 

Így marad az önvaló,

ahogy a jógában a plexust lezárom ,hogy megtanuljam szabályozni.

Most nem zárom,hanem koncentrálom ,

ahogy a teknős kidugja fejét lábát félig a páncéljából.

Csak eddig engedem ki érzékeim.

Koncentrálom az életem.

Visszafogottan tartjuk a kantárt,visszafogom az erőt a lovakat.

Befele figyelem az áramlást,a pangás ,megrekedés kidobog.

A túlműködő elcsendesül.

 

Most tisztábban láthatom gyökereimet.

Ez már egy külön meditáció.

Eredendőn láthatom érezhetem ,miért vagyok! Ki vagyok.

Ez az erő születésemtől egy érár,egy aurát alakít.

Ezt központként koncentrálva,

gömbként kiteljesedni érezhetem magam körül.

 

A gyökértől a fejtetőm búbjáig.

Ez az egység adja meg a hitem.

Annak felismerését ,ami bennem van,létezik.

Ez életem eredendő alakítója,

Napként kiteljesedő.

 

Intuitíven kapcsolódik más külső szellemi erőkhöz,

meghatározzák a külső hatást.

Mindez most már tudatosan koncentrálódik ,

a tiszta kék ég színeivel a torokban most még kimondatlanul,

érezve ,éreztetve.

Elküldöm a felhőket a tiszta érzés marad.

 

Tudatosan koncentrálom minden csakrám,

állapotaik ,hatásaik szerint egyszerre.

Alternatívan vissza-vissza nézve helyes működésük,

belül megélve szívből ,nem fejből.

Erősítve amelyik energiám pang ,

csendesítve ami túlpörög.

Végig a mostból az egészre figyelek,koncentrálva lazán.

Ebből csak időlegesen kilépve használva az energiaközpontjaim.

Az egész zummol.

Koncentrált mégis elengedett,belülről vezérelt.

 

Belülről kifele,Napként plexusból,

gömbszerűen koncentrálva,a belső világomban ,a szerveimig,

a test vonaláig,majd az aurámig.

Ez vagyok Én energetikailag,többi formai megnyilvánulás.

Kifelé joviálisan áramlik ,az egyes energia centrumokba helyezkedve,

megismerve ,kiteljesítve saját gondolataim,érzéseim,önvalóm.

Az Egy belső megélése a külső,belső idő harmónizációjával ,a külvilágban,

Lépésről lépésre kiteljesítem ,megvalósítom.

 

A feladatokat harmonizálom a belső megéléseim szerint.

Most már tudatosan.

Egyszerre megélve a belsőt és a külsőt koncentrálom.

Amikor a belső a külsővel zummol ,

akkor ha jól csinálom a külsőben teljesülnek szívbéli hatásaim,

majd álmaim érzetei.

A tapasztalatokon keresztül teremtjük ,

a belülről fakadó szokásokig.

Amikor már az érámban is ,a külsőmben is én vagyok.

 

Amikor felfedezem önmagamon kívül is magam ,a hasonlót.

Meglátom másban is a bennem létezőt,

ilyenkor élem ,hogy Minden Egy!

 

Ez öröm,Napként élni meg önmagam,

gyermekien határtalan,szeretőn , mégis tapasztalatokba ágyazva!

Többi Rész és Egység ,Egyénként, folytatás....

Öröm...

Szabó V. Alex