Julius Evola : Bardo

A halál utáni sors irányításában a szenvtelenség, az elfogulatlanság, a hűvös és méltóságteljes mágikus kvalitás yogaműveletekre jellemző megléte ismételten nagy nyomatékot kap. E benső állapotokatkell evokálni és jelenvalóvá tenni, hogy az erők és a képek szabad áramlásában a tökéletes önuralom ahhoz hasonlóan valósulhasson meg, mintamikor veszélyes körülmények közepette valaki a legkedvezőbb döntéskiválasztása végett megőrzi a helyzet feletti uralmát és nyugalmát.Mindez egyúttal a „beavatás pillanatában kapott titkos névre” valóvisszaemlékezést is segíti; a „Halál Ura” előtt az elhunyt csakezzel a névvel állhat meg.

A harmadik bardóban (vagyis a halál után lehetséges átmenetiállapotok közül az utolsóban) bár már nem valósulhat meg a végsőfelszabadulás, a feltételekhez kötött világon belül egy viszonylagszabadabb állapot még mindig elérhető. A „Nagy Mű” következőmegtestesülésben folytatódó vagy akár befejeződő építésemelletti döntés a „visszaemlékezési” képesség szintjétől függ.Erről csak olyan individuum esetében lehet beszélni, aki a már említett„született méltósággal” rendelkezik és a születését megelőzőkörülményekkel bizonyos mértékig tisztában van.

Itt kell megemlíteni, hogy olyan lények is léteznek, akikszabad akaratukból, tudatosan öltenek testet és szállnak alá az emberi világba,és nem azért, mert a köztes lét próbáin elbukva, s a különféleautomatizmusok kényszereinek engedve a három bardo magasabb lehetőségeitnem voltak képesek megragadni. Általában ezek az „alászállások” egy nyíltvagy titkos „küldetéssel” állnak összefüggésben. Bizonyos rendkívüliesetekben a nirmâna-kâyát mâyâvi-rúpaként öltik magukra.34Ekkor nem egy korlátok közé zárt individualitás nyilatkozik meg, hanem egy„fentről” alábocsátott erő. Az úgynevezett tulku tibetitana kifejti, hogy ez az erő számos létezőben „születhet újra”egyidőben, miképpen egy láng is meggyújthat több kanócot is. Abeavatási, királyi–főpapi fejedelmi többes, a „Mi” valószínűlegennek egy távoli és visszfényszerű megjelenése.

Azoknak, akik osztják a mahâyâna buddhizmus metafizikai nézeteit,ami a nem-kettősség (advaita) tanát egészen a nirvâna és asamsâra közti különbségtétel eltörléséig viszi, képesnek kell lenniüka kettősséggel kapcsolatos nézetek viszonylagosságát belátni:

A tudat valóság, de nem valóságos a természetbenjelentkező tükröződése. Testet öltött gondolatformák, mint atenger vízcseppjei függenek össze, és egészükben alkotják a világot. Haa dolgok különböző formáikban jelentkeznek is, valóságos lényegükmégis maga... a Szellem. A kettősség a jelenségekben rejlik és nem alényegben. Asanga, a Lankâra-sutrában így tanít: Az érzékfelettibennincsen különbség samsâra és nirvâna között.