Eckhart Tolle: Kísérő

Rengeteg embernél az életenergia nagy része a fájdalomtestben, csapdába zárva található.

Kevéssé férnek hozzá az életteliségükhöz.

Mert annak legnagyobb részét leköti a fájdalmuk.

Az teljességében egy nagy, boldogtalan én csapdájába zárva található.

És semmi sem áramlik bennük. Egyáltalán nincs áramlás. Csak egy hatalmas összehúzódottság.

Sok ember egyszerűen csak egy óriási görcs. Egy nagy csomó. Döbbenetes.

 

Az egos állapot egy hatalmas görcs. Semmi sem áramlik.

Ám amikor az energia kiszabadul a fájdalomtestből, hihetetlen mértékben megnő a vitalitás,

az életteliség, és természetesen eltűnik a fájdalom.

 

Nem fog mindjárt az első alkalommal eltűnni.

 

Sokszor kell a folyamatot végigcsinálnod.

Sokszor megpróbál majd újra és újra megjelenni. És meg is jelenik.

Sokszor alulmaradsz vele szemben.

Ez rendjén való. Mindez része a folyamatnak.

Adódnak alkalmak, amikor ismét elborít.

És csak utána döbbensz rá. „Ó, hát itt volt!

Én meg teljesen lemaradtam róla.”

Lehet, hogy háromórás jelenet zajlott le közted és a partnered között,

és csak utána jössz rá: „ó, hiszen ez a fájdalomtest volt!

Teljesen lemaradtam róla.” Nyugi. Nem baj.

A következő alkalommal talán majd elcsíped, és időben fölismered őt.

A jó hír az, hogy ebben a jelenlétgyakorlatban a fájdalomtest tulajdonképpen a szövetségeseddé válik.

Nélküle ugyanis csak nagyon kevés ember érezne kellő késztetést arra,

hogy a tudatosság új állapotába lépjen be.

Amíg nem tudsz róla, addig a fájdalomtest minden alkalommal behúz a csőbe.

És a tudatosságodat minden esetben elveszíted.

Mostantól azonban, hogy ezt már tudod, valahányszor felüti a fejét,

te már be tudod őt vonni a jelenlétgyakorlatodba.

Így hát minél többször aktiválódik, annál jobb. Örülj neki!

 

Ha erős fájdalomtested van, szerencsés vagy. Segít a gyakorlásban.

Nagy tanítóddá válhat.

Spirituális gyakorlatod legerőteljesebb része tehát a fájdalomtesttel való foglalkozásod.

Megtapasztalod majd, hogy milyen gyorsan megtörténik a transzmutáció.

Amikor fölismered, hogy a fájdalomtested nem a boldogtalan éned, hanem egyszerűen csak fájdalom.

Nem kellemes, de meg tudod engedni, hogy legyen.

És a jelenlét hihetetlen mértékben fölerősödik, valahányszor a fájdalomtestedre tudod azt irányítani.

Ha nagyon tömör vagy súlyos fájdalomtested van, akkor neked intenzívebb jelenlétre lesz szükséged.

Még nem sokan szabadultak meg teljesen a fájdalomtestüktől, de néhányan már azért igen.

És a számuk egyre növekszik.

A legtöbb ismerősöm, aki csaknem valamennyi fájdalmától megszabadult, olyan ember,

aki nagyon masszív fájdalomtesttel rendelkezett,

és ezért erősebb késztetést érzett a megszabadulásra, mint a többiek.

A keleti terminológia említi a karmát.

 

A karma végső soron, valójában az összes múltbéli kondicionáltságot jelenti,

beleértve a múltbéli fájdalmat is.

Amelyről tévesen azt hiszed, hogy az te magad vagy.

 

A karma azt jelenti, hogy minden múltbéli programozottságoddal azonosulsz.

És arra ítéltettél, hogy ezt a múltbéli kondicionáltságodat újra és újra átéld és megjelenítsd.

 

A fájdalomtest tehát a karma egy fontos aspektusa.

És amiről itt beszélek, az az, hogy miként lépjünk túl azon a tudattalanságon, ami a karma.

Lényegében arról beszélek, hogy miként oldjuk föl a karmánkat.

Máskülönben a karma sohasem érne véget, hiszen az folyton újrateremti önmagát.

Ezért szokták gyakran kerékhez hasonlítani. Folyamatosan megújítja önmagát.

Én a fájdalom és a szenvedés végéről beszélek.

Használd a párkapcsolatodat a gyakorlásodban!

És tudd, hogy bárkit is választasz partnerednek, annak lesz fájdalomteste.

Ne keresd az ideális, fájdalomtest nélküli társat! És örülj neki, hogy nincs is ilyen.

Használd a kapcsolatodat, mert sokkal-sokkal könnyebb saját fájdalomtested tudatára ébredni párkapcsolatban, mint egyedül élve.

Hatalmas lehetőség a gyakorlásra.

Ha mindketten értitek a fájdalomtest működését, hogy miként is zajlik a folyamat, akkor megállapodhattok,

hogy segítetek egymásnak, ha azt látjátok, hogy a másikban fölébredt a fájdalomtest.

Ha ez megtörténik, akkor a pár nem aktiválódott fájdalomtestű tagja nagyon-nagyon jelen marad ahelyett,

hogy belemenne a reagálós játszmába. Maradj nagyon-nagyon jelen!

És ha a partneredet teljesen eluralja a fájdalomteste, akkor maradj annyira jelen, hogy azt is megengedd neki,

hogy őt eluralja a fájdalomteste. Anélkül, hogy reagálnál rá. Vagy hogy azt gondolnád róla,

hogy az a fájdalomtest, akit éppen látsz és hallasz, azonos lenne a társad valódi személyével.

Csak megengedni. Ez a titok.

 

Ha a partnered nem akar együttműködni veled, akkor csináld magadért.

 

Nagyszerű, hogyha együttműködik veled,

de egy ember megszabadulásához végső soron csak egy ember kell.

 

Sok nőnél akkor jelenik meg a fájdalomtest, amikor közeledik a menstruáció ideje,

mert a kollektív női fájdalomtest rendkívül erős.

 

A fájdalomtest egyik aspektusa a kollektív emberi fájdalom.

Kollektív lehet például annak a nemzetnek a fájdalma, amelyhez tartozol.

 

Egyes országok fájdalma súlyosabb, mint másoké.

Az új világ viszonylag kisebb súlyú fájdalommal rendelkezik az óvilággal képest,

mert Európa és Ázsia nagyobb múltú, márpedig a múlt súlya és fájdalma nagyon is jelen lévő, valóságos tényező.

 

Néhány országban csak leszállsz a repülőről, és ha elég érzékeny vagy, máris megérzed a kollektív fájdalomtest energiamezejét.

„Uhhh…” Például Kelet-Európában. Sok országban érezheted ezt rögtön az első lépésekkor.

Németországban azonnal érzed. Ahogy kilépek a gépből: „Uhhh…” Oroszországban: „Uhhh…

” Minden személy, aki ott él, része ennek a kollektív fájdalomtestnek.

Szóval ez nem csak személyes dolog.

A fájdalomtest sohasem csak a te személyes problémád.

Az emberi lét tartozéka. A te részesedésed az emberi állapotból, és nem személyes ügy csupán.

Nincsenek kizárólag személyes problémák.

Életed minden fájdalma része annak az emberi állapotban, ami ilyen-olyan formában éppen megnyilvánul.

A kollektív fájdalomtest egyik aspektusa tehát az adott ország fájdalomteste.

Az Egyesült Államoknak is van fájdalomteste, de ott kisebb karma halmozódott fel, mint Európában,

és különösképpen mint egyes európai országokban

Még olyan, viszonylag rövid ideig tartó esemény, mint például a vietnámi háború is,

hozzáad egy kicsit a kollektív fájdalomtesthez.

Az 50 ezer amerikai férfi halála egy távoli országban.

A szenátus akkori elnöke az önéletrajzában így fogalmazott:

„Hát igen. Visszatekintve ez valószínűleg hiba volt.” Íme az emberi őrültség egyik megnyilvánulása.

Tudom, hogy ülnek itt olyanok, akik megjárták Vietnámot.

Mert menniük kellett, és ott szenvedtek. Ez van.

 

Most viszont már dolgozhatsz ezzel a fájdalmaddal.

Ahogy kollektív női fájdalomtest, úgy kollektív férfi fájdalomtest is létezik.

A női fájdalomtest, amelyből minden nő kiveszi a részét, azzal a borzasztó fájdalommal kapcsolatos,

amivel a nők évezredekig tartó rabszolgaként és értéktelen birtoktárgyként való kezelése járt.

 

Azt megelőzően akadt ugyan olyan időszak is, amikor a nők az őket megillető jogokkal rendelkeztek,

de a legtöbb országban sajnos évezredekig a nők a patriarchális,

az elme dominálta tudatosságállapot áldozatai voltak.

 

Ez pedig különösen érezhetővé válik, amikor a menstruációs időszak,

a nőiesség biológiai szintű megnyilvánulása elkezdődik.

Az ekkor jelentkező intenzív fájdalom automatikusan fölébreszti a női fájdalomtestet.

A régi, tradicionális buddhista tanítások szerint a nők sohasem tudnak megvilágosodni,

mert minden menstruáláskor elvesztik a tudatosságukat.

Így tehát ki kell őket ebből zárni – mondták.

Ezt meg is tették, ami viszont a buddhista tanokat egyre élettelenebbé és egyre elmedomináltabbá tette.

Nos, az állításnak történetesen épp az ellenkezője az igaz.

Ha a nők tudják, hogy ebben az időszakban a fájdalomtestük különösen hajlamos aktiválódni,

és akkor képesek jelenlévővé válni, akkor ily módon ők igen gyorsan megszabadulhatnak a fájdalomtestüktől.

 

Vigyél jelenlétet a fájdalomtestbe!

És légy nagyon éber

Különösen, amikor a menstruáció idején aktiválódik a fájdalomtested.

Figyeld meg a fájdalom ébredését! Figyeld meg, és hagyd, hogy legyen!

Légy együttérző vele! Mert a megengedés épp ezt jelenti.

Légy az az együttérző lény, aki megengedi a fájdalomnak, hogy legyen!

És aki képes tartósan elviselni a felkavartságot.

A jelenlét állapota mindig a szelíd átölelése annak, ami van.

Finom lágyságot viszünk abba, ami van.

És ez a lágyság hatalmas erejű.

Lágyságot belevive átöleljük a pillanatnyi valóságot, és fenntartjuk az ölelést.

Jelen maradsz. Fenntartod a fájdalmat. És figyeled a zűrzavart. Fenntartod.

 

Jelenlétérzésed nagyon-nagyon gyorsan sokkal de sokkal erősebbé válik, ahogy tartod a fájdalmat.

És a fájdalom lassan alábbhagy. Ez azonban már nem számít.

Mert a fájdalom elfogadása már olyan teljes benned,

hogy a pillanatot nem teszed már a fájdalom megszüntetésének az eszközévé.

 

Tehát nem arról van szó, hogy „elfogadom, csak hogy minél előbb véget érjen már ez a fájdalom!

” A fájdalmat tökéletesen elfogadod.

És ebben rejlik az igazi spirituális erőd.

A teljes elfogadásban.

Persze ezúttal már nem azonosultál a fájdalommal.

Az nem vált a boldogtalan éneddé.

Teljesen ott vagy.

Teljesen jelen vagy vele.

Teljesen elfogadod, hogy a fájdalomtest ott vibrál benned.

És azt is, hogy menstruációkor talán meglehetősen hosszú ideig kell majd tartanod a fájdalmat.

Akár néhány napig is.

És közben jelenlétet viszel bele.

Természetesen előfordulhat, hogy közben időnként alulmaradsz.

Amikor észreveszed, újra jelenlévővé válsz vele szemben.

Az alulmaradsz szón azt értem, hogy előfordulhat, hogy a fájdalomtest sikerrel hatol be az elmédbe,

és ott újra átveszi gondolkodásod irányítását. Ám egyszer csak észbe kapsz, és újra tartod.

A fájdalom tehát fantasztikus tanítóddá válik.

És valahányszor ez megtörténik, jelenlétet viszel bele.

Mindig több nő jelentkezik a tudatossággal foglalkozó csoportokba, mint férfi.

 

A nők gyorsabban fognak előrehaladni, mint a férfiak.

Mindenhol ezt tapasztalom.

És ennek részben az az oka, hogy immár képesek lesznek használni azt a fájdalomtestüket,

ami eddig óriási akadály volt a számukra.

Hatalmas segítséggé válik, amint jelenlétet viszel bele.

 

A férfiak még mindig sokkal kevésbé vannak kapcsolatban a testükkel.

A nők is persze az elméjükben élnek, de a férfiak sokkal mélyebben körülbástyázták magukat az elmestruktúráikkal. Persze nekik is van fájdalomtestük, de a férfiakra elsődlegesen az jellemző,

hogy a fejükkel azonosítják magukat.

A nőkre pedig elődlegesen az jellemző, hogy ők a fájdalomtestükkel azonosulnak.

Ezek persze csak tendenciák.

Csodálatos gyakorlat ez.

A szünet után szeretném megkérni a jelenlévők közül azokat, akik olvasták a könyvemet,

hogy mondják el, hogy haladnak.

Milyen akadályokkal találtad magad szembe?

Hol kezd nehézzé válni a dolog? De kérdezhettek bármi más, a témával kapcsolatos dolgot is.

A vázolt gyakorlat olyan egyszerű, olyan csodálatos és olyan erőteljes, hogy döbbenetes,

hogy ilyen sok időbe tellett az emberiségnek eljutni eddig a pontig.

Az átalakulás mostantól kezdve azonban már nagyon gyorsan megtörténhet.

Tedd hát a fájdalomtestedet a szövetségeseddé!

A fájdalomtest nem az ellenséged. Abban a pillanatban,

hogy ellenségednek tekinted, megjelennek a régi elmeminták. Amik még a fájdalomtestből is újra problémát csinálnak. „Hogyan tudok megszabadulni tőle?”

Ne azzal foglalkozz, hogy megszabadulj tőle!

Csak figyeld! Az elintézi. Csak figyeld és tartsd!

Először szinte elborít a fájdalom, de minél inkább jelenlétet viszel bele, annál inkább észreveszed,

hogy mekkora ereje van a jelenlétednek. Azt is megérted, hogy a fájdalmad végül is csak hullámfodrozódás annak a hatalmas, szinte végtelen dolognak a felszínén, aki te valójában vagy.

Végső soron minden emberi forma csupán olyan felszíni fodrozódás vagy hullámocska,

amelyik óriási hullámnak igyekszik látszani.

S amint fölismered lényed hatalmasságát, szinte végtelenségét,

a fájdalom viharsebesen csöppnyire zsugorodik, és kiderül, hogy korábban csak óriásira fújta föl magát.

Ez a megszabadulás gyakorlata. Nem igényel sok időt.

Néha megkérdezik tőlem: „Aztán mennyi ideig kell csinálnom?” Ezt embere válogatja részben attól függően, hogy az illetőnek mennyire tömör a fájdalomteste. De nem számít, mert maga a gyakorlat csodálatos. Találkoztam olyanokkal, akiknek extrém erős volt a fájdalomtestük, és körülbelül két év gyakorlatozással 80-90%-kal csökkentették azt. Ismétlem: ők különlegesen tömör fájdalomtesttel rendelkeztek.

Tehát lehetséges a megszabadulás.

Nem arról van szó, hogy egy életen át kell gyakorlatoznod. Tehát nem az a helyzet, mint némely spirituális tanítónál, aki azt mondja: „Még öt életnyi időt kell rászánnod a dologra.” Vagy azt: „A következő életedben sikerülni fog.” Vagy azt: „Húsz év múlva fölszabadítalak, miután ideadtad nekem az összes pénzedet.”

 

De beszéljünk egyelőre csak a jelenlegi létezési formádról. Arról a fájdalomról, amit a gyermekkorodból és az azt követő évekből cipelsz magaddal.

Ezek nem tűnnek el teljesen.

Fájdalom- és energiamező-maradékot hagynak hátra.

Végső soron minden energia.

Ezek az energiamezők pedig összeadódnak, mert azonos frekvencián rezegnek.

Az érzelmi fájdalom így egyetlen energiatömeggé áll össze.

Olyan becsomósodott energiatömeggé, amely nem áramlik szabadon.

Olyan energiává, amit én fájdalomtestnek nevezek.

S amit az emberek belül hordoznak.

A fájdalom egyfajta energiamezőjeként.

Ha nem ismered ezt föl, ha nem ismered meg a fájdalomtest működését,

akkor bármennyi spirituális gyakorlatot végezhetsz, az újra és újra kibabrál veled.

És emiatt újra és újra elveszíted a tudatosságodat.

Ezért most erről akarok beszélni.

 

Először is tudatosítom magamban, hogy létezik bennem a fájdalomnak egy energiamezeje.

Ami például zaklatottságként, haragként, depresszióként,

feszültségként vagy félelemként manifesztálódik.

Bármilyen formában is jelenik meg, az nem kellemes, hanem fájdalmas érzés.

Ez a múltbeli fájdalmak maradéka. Ám az időbeli távolság ellenére még mindig nagyon eleven.

Magadban hordod belül, csak éppen nem mindig vagy ennek tudatában.

Erről írtam röviden a könyvem egyik fejezetében,

most kicsit részletesebben fogok foglalkozni a jelenséggel,

ami azzal jár, hogy nagyobb jelenlétet viszünk a fájdalomtestbe.

 

A fájdalomtest néha alszik.

Máskor pedig ébren van, tehát aktív.

Akkor válik aktívvá, akkor érzed a fájdalomtestedet hirtelen nagyon intenzíven,

amikor az újabb fájdalomélményekből kezd mintegy táplálkozni.

Ez újra és újra megtörténik. Mert a fájdalomtestnek, mint egy kis lénynek, rendszeresen ennie kell.

További fájdalmas élményekre van szüksége.

Ez történik, amikor valami viszonylag jelentéktelen történés hihetetlenül heves,

fájdalmas reakciót vált ki belőled.

Valami apró bosszúság ér, vagy valaki mond valamit, vagy a társad tesz vagy mond valamit,

vagy akár csak az történik, hogy valami eszedbe jut,

és az hirtelen mély, érzelmi fájdalmat vált ki belőled.

Ebben a pillanatban a fájdalomtest, ez az energiamező felébred alvó állapotából.

Készen áll arra, hogy újabb fájdalmat kebelezzen magába.

Ezt nem magyaráztam el elég világosan az első könyvemben, majd a másodikban megteszem.

A fájdalomtest kétféle módon tudja mindezt megtenni.

További fájdalomélményekből táplálkozik, mert csak ezen tud élni.

Hiszen a fájdalomtest fájdalomenergiából áll.

Azt mondja: „Kérlek, áruld el, hol juthatnék még fájdalomhoz.”

Ha készen áll arra, hogy aktivizálódjon, akkor a gondolataidból táplálkozik.

Uralma alá vonja a gondolkodásodat. Befurakodik az elmébe.

Ami nem más, mint a gondolati tevékenységed.

És így az ráhangolódik a fájdalomtestedre.

Ettől kezdve minden gondolatod destruktív és fájdalmas lesz.

Amit a fájdalomtested persze imád.

Boldogan magába habzsolja minden romboló és mélyen negatív gondolatod energiáját.

Bezabálja, és attól érzi jól magát. Eszik.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az emberi fájdalom addiktív természete.

Igen.

Függőségről van szó.

Mert a fájdalomtest szereti a fájdalmát.

Amikor a fájdalomtest átvette benned az irányítást, és sikerült elhitetnie veled,

hogy ő vagy te, akkor az egész gondolkodásod teljesen ráhangolódik a fájdalomtestedre.

Az pedig táplálkozik belőle.

Abban a pillanatban fájdalmat akarsz.

Mert abban a pillanatban a fájdalomtest vagy.

És ha ekkor azt mondom neked, hogy lehetséges olyan élet, ami mentes a fájdalomtól,

akkor te fejbe csapsz.

Mert ezt akkor a fájdalomtestnek mondanám, és a fájdalomtest ily módon reagálna a szavaimra.

A fájdalomtestnek tehát szüksége van arra, hogy időszakosan újra és újra életre keljen.

Mindenki átélte már ezt a párkapcsolatában.

 

Megtalálod az ideális társadat,

aztán néhány hét múlva egy másik, addig számodra teljesen ismeretlen oldala mutatkozik meg.

 

Időnként szinte kis szörnyeteggé válik.

Akkor ezt mondod magadnak: „Te jó ég!

Elképesztően hatalmas hibát követtem el!” Nem. Nem követtél el hibát.

Mindenkinek van fájdalomteste.

Beleértve téged is.

De önmagad esetében kicsit nehezebb észrevenni,

amikor belőled bújik elő a kis szörnyeteg.

Tehát a fájdalomtest használja a gondolkodásodat.

A negatív és destruktív gondolataidon él.

Hogy egy konkrét fájdalomtestnél meddig tart az evés, az személyenként erősen változó.

Létezik olyan fájdalomtest, amelyik nagyon gyorsan táplálkozik.

Talán csak egy-két óráig. Más fájdalomtestek hetekig vagy akár hónapokig is.

Ez szélsőségnek számít. A legextrémebb esetekben pedig a fájdalomtest folyamatosan működik.

Szinte nincs is szunnyadó állapota.

Állandóan táplálkozik, és folyamatosan aktív.

De ez valóban ritka jelenség. Ritkán azonban ilyen is előfordul.

Akadnak olyan emberek, akiknek a szemébe nézve úgy érzed, hogy a fájdalomtestük néz vissza rád.

S csak egy jelre vár, hogy arra fájdalommal tudjon válaszolni.

Az ilyen emberek akarják, hogy haragudj rájuk.

Akarják, hogy megtámadd őket.

Ők teljes mértékben a fájdalomtestük rabjai.

Az első szint tehát az, amikor a fájdalomtest a gondolkodásodból táplálkozik.

A második szinten a fájdalomtest már más emberek érzelmi fájdalmából is táplálkozik,

ami rád reagálva bennük ébred.

Tehát már nemcsak a gondolkodásodat használja, hanem elsősorban mások reakcióit.

 

A kapcsolatokban, amikor a fájdalomtest készen áll arra, hogy színre lépjen és táplálkozzon,

akkor ennek megfelelő reakciót provokál ki a partnerből.

Megnyomja a megfelelő gombot, mert fájdalomra éhes.

 

A fájdalomtest imádja a színházat.

Ezért nélkülözhetetlen eleme a legtöbb kapcsolatnak a dráma.

A fájdalomtestnek szüksége van a táplálásra. Hirtelen megjelenik.

A legkisebb kiváltó ingerre bekapcsol.

A másik ember reakciójából is táplálkozik, és itt kezdődik a kapcsolatban a dráma.

Azt mondja: „Még több fájdalmat akarok!”

És mivel az elme már ráhangolódott a fájdalomtestedre, ezért csodálatos észérveket tud találni.

Kiegészítésként heves vitákat és kiabáló versenyt ad a jelenethez.

Erre a másik személy fájdalomteste is fölébred, és a kettő már egymást táplálja,

nyam-nyam, amíg az etetés ideje véget nem ér.

Ezt követően a két fájdalomtest pihenni tér, emészti a benyelt falatokat.

Utána a kapcsolat egy ideig ismét harmonikus. Azután a ciklus ismét kezdődik elölről.

 

A fájdalomtest tehát a gondolatokból és a többiek reakcióiból táplálkozik.

 

Korábban említettem a boldogtalan ént.

Azt a mentális mintát, amivel sok ember azonosul, s ami egy boldogtalan énérzékelés

. Ha a fájdalomtest aktivizálódik, akkor ez a mentális minta fölerősödik.

Ilyenkor megnő annak a boldogtalan énnek az energiája, amelyik már eddig is azt mondogatta,

hogy az élet nem elég jó, hogy úgysem sikerül semmi, hogy lemaradtál az életről stb.

Belép a fájdalomtest ebbe az elmemintába, és megsokszorozza annak az energiáját.

Megtízszerezi, meghússzorozza, megszázszorozza.

Más szóval: amikor a fájdalomtest fölébred, és az érzelem beáramlik ebbe a mentális mintába,

akkor a boldogtalan énérzékelés rendkívüli mértékben fölerősödik, és imádja a boldogtalanságát.

Ugyanis épp abból áll.

Ez azonban nem egy benned élő idegen test.

Semmi sem létezik, ami ne életenergia lenne.

Még a fájdalomtest is életenergia.

Csak olyan életenergia, amelyik nem áramlik szabadon.

Valahol elakad.

 

Márpedig, ha az energia elakad, és nem tud szabadon áramolni, akkor fájdalom jelenik meg.

Olyan ez, mint egy folyó.

Ha a folyó vize nem tud szabadon folyni, akkor a víz fölgyülemlik, és nő a víznyomás.

A fájdalomtest azonban valójában csodálatos életenergia.

A víz továbbra is gyönyörű, ám benne belül nyomás halmozódott fel.

Hát ez a fájdalomtest.

Viszont ahogy jelenlétet viszel a fájdalomtestbe, az már nem tud átverni téged,

nem tud rávenni, hogy teljesen azonosítsad magad ővele.

Közületek már sokan gyakorolják ezt.

Fájdalom jelentkezik, a fájdalomtest megjelenik, és akkor rájössz, hogy ez a fájdalomtested.

Ez a szabadulás kezdete. A felismerés.

Amikor jön, valami kis kiváltó inger, finom provokáció vagy akár csak egy gondolat hatására

, akkor valamilyen formában mély fájdalom jelenik meg.

Egyeseknél ez igen aktív, agresszív fájdalom.

Másoknál a fájdalom passzív formában mutatkozik meg.

„Én, szegény szerencsétlen!”

Ez az áldozat fájdalma.

Teljesen mindegy, hogy melyik forma jelentkezik.

Különböző embereknél különböző jellege van a fájdalomtestnek.