Carl Gustav Jung - Az Archaikus Ember

Carl Gustav Jung - Az Archaikus Ember

    2. Az archaikus szó eredetileg azt jelenti: ősi.

    Az elképzelhet legnehezebb és leghálátlanabb feladat,

    ha a mai, civilizált emberekről bármilyen fontos megállapítást teszünk,

    hiszen aki erre vállalkozik, azt azonos feltételek korlátozzák és vakítják,

    mint akikről megfontolásait közzétenné.

    Az archaikus ember vizsgálatánál viszont látszólag kedvezőbb a helyzetünk.

    Világnézete felett elszállt az idő , szellemi felkészültségünk az övénél kifinomultabb,

    éppen ezért lehetőségünk van rá, hogy értelmét és világát magasabb szemszögből tekintsük át.

    Egyúttal e megállapítással szűkül el adásom tárgyköre,

    mert különben nem volnék képes az archaikus ember jelenségének elégséges, átfogó ismertetésére.

    Ugyanis erre korlátozódom, miközben értekezésemben mellőzöm a primitív emberek antropológiáját.

    Ha általánosságban beszélünk az emberről, nem feltétlenül szükséges megtárgyalnunk anatómiáját,

    koponyaalkatát, vagy bőre színét, hanem elég, ha emberi lelki világáról,

    tudatállapotáról és életvezetéséről teszünk megállapításokat.

     

    Ezek a témák azonban a pszichológiához tartoznak,ezért a továbbiakban valójában az archaikus emberekről,

    azaz a primitív emberekről tett lélektani megfigyelésekkel foglalkozunk.

    A korlátozás ellenére bővül is a téma, mivel az archaikusan orientált pszichológia nemcsak a primitív emberek lélektana, hanem a modern, civilizált emberé is: nem csupán a mai társadalmunkban esetlegesen előforduló atavisztikus jelenségeké, hanem nagyjából minden civilizált egyéné,

    aki - eltekintve tudata fokozataitól – lelke mély rétegében még mindig archaikus személy.

     

    Megállapították, hogy testünk még az emlős állaté, és a még sokkal korábban keletkezett hidegvérűek örökségét is magán viseli. Ennek megfelelően lelkünk is fejlődés gyümölcse, és eredete vizsgálatánál még mindig számtalan ősi vonása kerül napvilágra. Kétségkívül vitathatatlan, hogy ha valaki primitív emberekkel először kerül kapcsolatba,

    vagy ha a primitív emberekről szóló tudományos lélektani munkákat tanulmányozza,

    elkerülhetetlenül mély benyomást nyer az ősi emberidegenszerűségéről.

    Sőt Lévy-Bruhl, aki tekintély a primitív lélek kutatása terén fáradhatatlanul hangsúlyozza ezt,

    a mi tudatunktól olyannyira idegen etatprelogique-ot [prelogikus fokozatot].

    Neki, mint civilizált embernek merőben felfoghatatlan, ahogyan a primitív ember túlteszi magát a nyilvánvaló tapasztalaton, és kézzelfogható okok kimondott tagadásával a kollektív reprezentációját magától értetődően érvényesíti. Representation collectives-en Lévy-Bruhl az olyan a priori igazság létrendjének általánosan elterjedt ideáit tekinti, mint a szellemekét, a boszorkányságét, ezek gyógyerejét stb.

     

    Való tény például, hogy ha valaki magas életkor vagy közismerten gyógyíthatatlan betegség miatt hal meg, az nekünk természetes, a primitív embernek viszont nem.

    Senki sem hal meg öregség miatt - állítja -, és azzal érvel, hogy hiszen még annál sokkal idősebbek is életben vannak.

    Szerintük betegség következtében sem hal meg senki, mert ennyien meg ennyien meggyógyultak, vagy egyáltalán meg sem betegedtek.

    Számukra mindig a mágia a valóságos magyarázat

    Aki meghalt, azt vagy varázslat, vagy szellem ölte meg. Sokan közülük csak harc közben tartják természetesnek a halált. Mások még ezt is művi megoldásnak vélik, mert vagy varázsló volt az ellenfél, vagy varázsfegyverrel vívott. Adott esetben ez a groteszk ideájuk még hatásosabb formát ölt.

    Történt egyszer, hogy egy európai lelőtt egy krokodilt, amelynek a gyomrában két, bokát díszít karikát találtak.

    A bennszülöttek ráismertek a két ékszerre, és tudták, hogy mindegyik egy-egy asszonyé volt,

    akiket egykor egy krokodil falt fel. Tüstént varázslatról kezdtek handabandázni,

    mivel ez az a minden szempontból természetes eset, ami egyetlen európai számára sem tűnt volna gyanúsnak,

    a primitív lélek feltételezése révén teljesen váratlan magyarázatot nyert.

    Egy ismeretlen varázsló ráparancsolt a krokodilra, és utasította arra, hogy ragadja el mindkét asszonyt

    és vigye el neki. No és a két bokagyűrű az állatgyomrában?

     

    A krokodilok - magyarázták - felszólítás nélkül nem esznek embert. A bokát díszítő karikákat a krokodil a varázslótól ajándékba kapta.

    Ez az eset jól példázza az önkény egyik mintadarabját, valamint az etatprelogique indoklását.

    Ez utóbbi nyilván azért prelogikus, mert nekünk az ilyen magyarázatképtelen logikátlanságnak tűnik.

    De csupán azért ilyen számunkra, mert mi teljesen más el feltevésekből indulunk ki, mint a primitív ember.

    Ha mi is annyira meg lennénk győződve varázslók és egyéb titokzatos erők létezéséről, mint az úgynevezett természetes kauzalitásról, akkor az végkövetkeztetése számunkra is teljesen logikus lenne.

    Valójában a primitív ember nem logikusabb és nem logikátlanabb, mint mi, csak a kiindulópontja más.

    Csupán ez hozza létre a különbséget. A primitív ember egészen más előfeltevéssel gondolkodik és él.

    Minden, ami nem a maga megszokott rendjében zajlik, minden, ami éppen emiatt nyugtalanítja, ijeszti vagy csodálatot ébreszt benne, olyasvalamitől függ, amit mi természetfölöttiként határoznánk meg.

    Neki ez persze nem természetfölötti, hanem beilleszkedik az általa tapasztalt világba.

     

    Számunkra természetes a következő magyarázat: ez a ház leégett, mert a villám felgyújtotta.

    A primitív ember ugyanolyan természetességgel így érvel: egy bizonyos varázsló rávette a villámot,

    hogy éppen ezt a házat gyújtsa fel.

    Egyáltalán semmi sincs a primitív ember világában, ami - ha csak valamennyire is szokatlan vagy megkapó -

    ilyen vagy ehhez hasonló magyarázatot ne vonna maga után. Viszont egy vonatkozásban ugyanúgy jár el,

    mint mi: előfeltevéseit ő sem fontolja meg.

    Neki a priori bizonyosság, hogy betegséget stb. szellemek vagy boszorkányok okoznak, éppúgy,

    mint ahogy nekünk is eleve vitathatatlan, hogy a betegségnek úgynevezett természetes oka van.

    Mi éppúgy nem törődünk a varázslatokkal, mint a természetes okokkal.

    Szellemi funkciói lényegében nem különböznek alapvetően a mieinktől.

    Különbség - mint ahogy már szó esett róla -kizárólag az el feltevésben érvényesül.

     

    Feltételezték azt is, hogy a primitív embereknek mások az érzelmeik és erkölcseik- szóval, bizonyos szempontból, afféle „prelogikus” érzelmi világuk volna. A moráljuk mindenesetre más, mint a mienk.

    Mikor egy néger törzsfőnököt megkérdeztem, hogy mi a különbség jó és rossz között,így válaszolt:

    „Ha én az ellenségem asszonyait elrabolom, az jó, ha viszont Ő rabolja el az enyémeket, az rossz.”

    Sok vidéken szörnyű sértés valakinek az árnyékára lépni,

    vagy megbocsáthatatlan vétek fókabőrt fémkéssel tisztára kaparni.

    Legyünk azonban őszinték: nálunk nem hiba, ha a halat késsel esszük?

    Ha a szobában nem vesszük le a kalapunkat, vagy szivarral a szánkban köszöntünk egy hölgyet?

    E mozzanatoknak sem nálunk, sem a primitív embereknél semmi köze sincs az erkölcsi érzékhez.

    Léteznek köztük derék és lojális fejvadászok, adódnak olyanok,akik kegyelettel és tudatosan elborzasztó rítusoknak hódolnak, akad, aki a legszentebb meggyőződésből gyilkol, és mégis mindazt, amit mi az etika tartományában csodálunk, alapjában véve a primitív ember szintén értékeli.

    Ami neki jóság, éppúgy jó, mint nálunk, gonoszsága éppolyan rossz, mint a mienk.

    Csak a formák különböznek, ám az etikai tartalom ugyanaz. Vélekedtek úgy is róluk, hogy érzékeik pontosabbak,

    vagy a mieinktől különböznek.

    De ez csak a helyismeret, vagy a látás és hallás hivatásos differenciáltságában érvényesül.

    Mihelyt olyan feladat hárul rájuk, mely lehetőségi körükön kívüli, meglepően lassúak és ügyetlenek.

    Bennszülött vadászoknak - akiknek olyan éles volt a szemük, mint a karvalyé - kezébe adtam egy olyan képes újságot, amelyben nálunk minden gyermek azonnal felismerte volna az emberi alakokat.

    Az én vadászaim viszont egyre csak forgatták a képeket,míg végre az egyikük a kontúrokat ujjaival követve egyszerre csak felkiáltott: „Ezek fehér emberek” - és ezt a teljesítményt a többiek nagy felfedezésként ünnepelték.

     

    Sok primitív embernek a gyakran hihetetlen helyismerete merőben professzionális,

    és az elkerülhetetlen szükséglet magyarázza, hogy el kell igazodnia a rengetegben és a szavannákon.

    Sőt, ott az európai maga is rövidesen elkezd -amiatt a félelem miatt, nehogy, akár irányt birtokában is,

    végzetesen eltévedjen -olyan körülményekre figyelni, amelyek különben álmában sem jutottak volna eszébe.

    Elvileg semmi sem utal arra, hogy a primitív ember másképp gondolkodna, érezne vagy észlelne, mint mi.

    Lelki funkciói lényegében ugyanazok, azonban az előfeltevései mások.

    Emellett eltörpül annak a jelentősége, hogy tudatának terjedelme kisebb, vagy kisebbnek tűnik, mint a mienk,

    vagy hogy szellemi tevékenységre alig, vagy egyáltalán nem képes koncentrálni.

    Az utóbbi az európai embernek kétségtelenül idegenszerű .

    Emiatt sosem tudakozódhattam tőlük két óránál hosszabb ideig,

    mert ennek elteltével az embereim mindig szóvá tették,hogy fáradtak.

    Akkorra már kimerültek, pedig igen könnyed stílusban egészen egyszerű kérdéseket tettem fel.

     

    Ugyanezek az emberek viszont vadászat közben vagy menetelésnél bámulatba ejtő koncentrációt és kitartást tanúsítottak. Levélhordóm például egy útszakaszon mindig százhúsz kilométert tett meg megszakítás nélkül,

    és láttam egy hatodik hónapban levő terhes asszonyt egy bébivel a hátán, szájában hosszú szipkával,

    aki majdnem egész éjjel kb. 34 C°-os melegben a lobogó tűz körül táncolt anélkül, hogy kimerülten összeesett volna. Ezek szerint nem lehet tőlük a koncentráció képességét sem elvitatni olyan tevékenységben, ami érdekli őket.

    De ha nekünk érdektelen ügyre kell koncentrálnunk, akkor mi is csakhamar észrevesszük,

    hogy milyen rosszul összpontosítunk.

    Emocionális impulzusoktól tehát ugyanúgy függünk, mint a primitívek.