"Árulás az isteni teremtő erők között.

A Lélek kalandja. A Halál

Az eretnek legenda arról tudósít, hogy Isten hét teremtő erőt,

Elohát küldött ki a világ létrehozására. (Ezért már a korai

zsidóságban Isten egyik behelyettesít neve az Eloha többes

száma:Elohim.) Azonban a hét Eloha közül egy különvált, és

önállóan teremteni kezdett. Anyagot alkotott. Az működése

előtt a Kozmosz tiszta volt az anyagtól, kizárólag szellemi erők

birodalma volt. Mindenki ismeri Kant mondatát, miszerint két

dolog vált ki belőle áhítatot: a csillagos ég fölötte és az erkölcsi

törvény benne. (Erre jegyzi meg az egyik ezoterikus mester,

hogy a csillagok tulajdonképpen a születő anyag

„támadáspontjai”.A világűrben mindig ott fénylik fel egy

csillag,ahol anyag keletkezett. Kár ettől annyira áhítatossá

válni.)

Áma teremtésre önállóan vállalkozó Eloha ereje csak

amorf,alaktalan anyagot bír teremteni. A világ lassan megtelt a

nehéz,lomha, formátlan anyaggal.

Akkor Isten egy Fénylényt indított útnak a megtévedt

Elohához,hogy térítené vissza az Atya birodalmába, bírja rá

arra,hogy csatlakozzon elhagyott társaihoz, és a Fénylénnyel

együtts emmisítsék meg, lökjék vissza a nemlétbe az anyag

szétterpeszkedő világát.Ennek az Első Fénylénynek a neve:

Lélek.

 

A Lélek azonban hűtlenné vált isteni küldetéséhez.

Felfedezte ugyanis, hogy ha egyesül az anyaggal, formát tud

adni neki. Az anyag és a lélek együttesen formákat teremtettek,

és a formák teremtésének mámorában lassan kialakult az

ásvány,a növény, az állat és az ember mai világa. Az történt

tehát,hogy a Lélek beleszeretett az anyagba, az anyag

rabságába került és foglya maradt. Elhagyott és elárult szellemi

hazájára már csak elvétve és halványan emlékezett.

A különvált Eloha által teremtett anyag örök életnek

bizonyult.Ha egyszer a világban termett, soha többé nem

távozott belőle.Ám a Lélek által teremtett formákkal nem ez

volt a helyzet. A formák szépsége ugyan gyakran lenyűgöző

volt,azonban életképességük rövidnek bizonyult, kozmikus

időméretekben különösen rövidnek. A forma egyrészt meg

akart maradni, meg akarta mutatni magát a meg nem született

nemzedékeknek is, és büszkén hordozta az alak fegyelmét,

másrészt állandóan hívta az anyag, az amorf lét lustaságával,

kényelmével,a semminek való önátadásával csábította. És az

anyagminden esetben eresebbnek bizonyult a formánál.

A forma időbenbehatárolt fennállása különös értéket adott

magánaka létezésnek. A forma keletkezése lett a születés, az

alkotás misztériuma, szétomlása pedig a halálé, a

megsemmisülésé.szintén meg kell tehát mondanunk, hogy a

Halált a Lélek hozta be a világba, az teremtő szenvedélye,

amely annyi csatát nyert az amorf létre törekvő anyag

ellenében,de végül minden háborúját elveszítette e

küzdelemben.

A Halál megjelenésével vonult be a világba a tragikum is.

A tragédia mindig valamilyen létező pusztulása,az előkelő

formaelenyészése és szétomlása a restség ördögi vigyorával

várakozó anyag birodalmában. Így hát a formával rendelkező

lény alávetett lett az időlegesség sorsának, és bármennyire,

bármilyen eszközökkel küzd, mindig elhull az egyetlen valódi

végzet,a Halál csapásai alatt."